Álhírek? Túl sokat megosztó ismerősök? Folyamatosan érkező meghívók? A lépten-nyomon felbukkanó vicceskedő mémek? Vagy valami teljesen más? Most elmondhatod a véleményed! (Szavazz: téged mi idegesít legjobban F)

Az online csevegésben olyan megnyilvánulások is lehetnek, amelyeket a való életben nem tennénk, hiszen nem szembesülünk a másik fél közvetlen reakciójával. A túlzott megosztási kényszer fakadhat önbizalomhiányból, a megosztónak folyamatosan szüksége van a környezete visszajelzésére. Ha túlságosan kitárulkozó, az általa feltöltött információkkal visszaélhetnek (tudatja, mikor ment el otthonról, kompromittáló képet tölt fel stb.). A közösségi médiában mutatott kép eltérhet a valóságtól, amely külső-belső konfliktusokhoz vezethet. A FOMO-jelenség (fear of missing out) is nyomást gyakorolhat a megosztóra, lényege az attól való félelem, hogy kimaradunk valamiből. (A megosztó)

Az úgynevezett „overshare” jelenség, a túl sok személyes vagy semmitmondó információk megosztását támasztja alá a világhálón, és arra hívja fel a figyelmet, hogy akad, akinek a tudatos „énmárkaépítés” a célja, de többségben azok vannak, akik úgy érzik, hogy az állandó pozitív visszajelzések sokasága nélkül mit sem ér az életük. (...) Az overshare jelenséget valójában nem is olyan könnyű körülhatárolni, hiszen valójában mit is jelent a túlzott jelleg? Kihez képest? Hiszen nincs objektív mérce! „A túlzás jelleget nem a posztoló, hanem a megfigyelő érzékeli. Az oversharing jelentheti a túl intim információk megosztását, de a kifejezetten mennyiséget is, vagyis a jelentéktelen dolgok tömeges posztolását”- állítják a szakemberek. Az ember természetéből adódóan vágyik rá, hogy pozitívan értékeljék, hiszen ez képezi az önbecsülés alapjait, ez teszi lehetővé, hogy átélje a valahová tartozás élményét, és egy közösség értékes, nélkülözhetetlen tagjaként szemlélhesse magát. Persze, hogy a legjobb arcunkat akarjuk mutatni! A világhálón ráadásul akarva és akaratlanul is élünk a „túlzás” lehetőségeivel, hiszen főként a kiemelkedő, irigylésre méltó pozitív dolgokról számolunk be. Ez azért veszélyes, mert ha valaki végigpörgeti az üzenőfalat, azzal szembesül, hogy rajta kívül mindenkinek rengeteg barátja van, boldog, szerelmes, lediplomázott vagy éppen egy luxusnyaraláson vesz részt. Ők gyakran átélik az úgynevezett Facebook-depressziót, a társas összehasonlításból fakadó kellemetlen érzést. Kényszerből megfelelni? Léteznek állandó, megszállott posztolók, és vannak, akik egy életesemény vagy egy közösségi cél hatására kerülnek kitárulkozó állapotba. Egy amerikai közvélemény-kutatás arra az eredményre jutott, hogy a megkérdezettek közül majdnem mindenki ismer túlzott megosztókat, de magát senki sem tartja annak. Hogy milyen tényezők vezethetnek a túlzott megosztáshoz? Nyilván szerepe van olyan személyiségtényezőknek, mint a nárcizmus vagy az extraverzió, azaz a társaságkedvelő személyiség, ám ez nagyon leegyszerűsített magyarázat. Bizonyos életesemények, szakítás, új kapcsolat, társadalmi megmozdulás, esetleg valamilyen tragédia arra készteti az embereket, hogy átmenetileg többet posztoljanak, mint szoktak. Mindehhez hozzájárul a hangulatunk ingadozása is, a boldog és szomorú időszakok váltakozása is befolyásolja a kitárulkozás kedvét. Míg az átmenetileg túlzott megosztást magányérzet is kiválthatja. (Miért posztolunk mániákusan?)