Seit einiger Zeit kursiert eine neue Idee durch amerikanische Chefetagen und Companys: Arbeitsbesprechungen, Teamsitzungen und Präsentationen seien ab jetzt nur noch in Form von “topless Meetings” erlaubt. Irritiert wird sich so mancher und mehr noch so manche fragen, ob dies im Zuge einer überraschenden Libertinage der amerikanischen Gesellschaft etwa bedeute, man konferiere ab jetzt nur noch oben ohne?…
Dieser Gedanke kann im Wissen um die Prüderie der amerikanischen Gesellschaft gleich wieder verworfen werden. Nein, nicht ohne Oberhemd, sondern ohne ‚Lap-Top’ sollen Meetings zukünftig abgehalten werden. Denn diese und artverwandte Gadgets wie iPhone, Sidekick und Blackberry verderben die ohnehin nicht sonderlich gute Kommunikationskultur, die gemeinhin in Sitzungen dieser Art herrscht. Da werden während der Besprechung eifrig E-Mails gecheckt, wird gechattet, gesimst, gegamed und geblogt. Die Augen auf dem Monitor und auch die Gedanken ganz bestimmt nicht dort, wo sie eigentlich sein sollten – nämlich im Meeting. Daher denkt man in so manchem, vor allem online-nahen Unternehmen daran, Mitarbeitern in Meetings den Gebrauch drahtloser Informationstechnologien gänzlich zu untersagen.
Mit dieser Maßnahme hoffen die Fürstreiter des Topless-Konzepts nicht allein, den Symptomen von geteilter Aufmerksamkeit, mangelnder Konzentration und dadurch bedingter sinkender Produktivität von Meetings erfolgreich entgegenzuwirken. Auch der soziale Faktor, der durch den Einzug der mobilen Online-Services merklich gelitten hat, hofft man durch die verordnete Abstinenz zu stärken. Schließlich handelt es sich auch um eine Frage mangelnder Wertschätzung, wenn einer sich vorbereitet und zu anderen spricht, während die nach Kinoprogramm und den neuesten Börsenkursen googlen.
So in etwa lautet der Tenor einer Diskussion, die im letzten Jahr vor allem durch einen Blogbeitrag mit dem vielsagenden Titel „My personal war against Crackberry“ angestoßen wurde. Der Autor Todd Wilkens, Chef einer Design-Agentur in San Francisco, ist der Ansicht, dass eine effektive Arbeitssitzung kaum noch möglich sei, wenn die Teilnehmenden eben nur teilweise präsent seien. „Unvollständige Aufmerksamkeit führt zu unvollständigen Resultaten“, meint Wilkens und fasst die Inhalte der Topless-Philosophie sogar in einem kleinen Meeting-Knigge zusammen. Regel zwei: Einer muss sich im Namen der Produktivitätssteigerung unbeliebt machen und den anderen ihre mobilen Spielzeuge aus den Rippen ziehen. Aber auch wenn sie zunächst meckern - insgeheim sind die Online-Junkies dankbar dafür, ein paar Stunden von ihrer Sucht befreit worden zu werden. | Egyre több amerikai vezető és vállalat foglalkozik a gondolattal, hogy a munkamegbeszéléseken, értekezleteken és előadásokon azonnali hatállyal kötelezővé tegye a „topless“ megjelenési formát. Ennek hallatán az uraknál talán csak a hölgyek rökönyödnek meg jobban: e meglepően szabad szellemű amerikai fordulat vajon azt jelenti, hogy a megbeszéléseken ezentúl csak félmeztelenül lehet részt venni? Az amerikai társadalom álszeméremének ismeretében ez utóbbi gondolatot nyomban el is vethetjük. A résztvevőknek nem a ruházatuktól, hanem a laptopjuktól kellene megválniuk a találkozók idejére. A hordozható számítógép és elektronikus társai, mint az iPhone, a Sidekick és a Blackberry, ugyanis jelentős mértékben rontják a megbeszéléseken uralkodó, egyébként sem éppen kifogástalan kommunikációs kultúrát. A résztvevők buzgón e-maileznek, „csetelnek“, „esemeseznek“, játszanak és „blogolnak“. Szemük a monitorra mered, gondolataik egészen máshol járnak. E jelenséget kívánják leküzdeni azok az elsősorban online területen tevékenykedő vállalatok, amelyek a megbeszélések idejére teljes egészében megtiltanák a vezeték nélküli információs eszközök használatát. A „topless“ koncepció élharcosai a fenti kezdeményezéssel a figyelem megosztottságából és a koncentráció hiányából eredő hatékonyságcsökkenés ellen folytatnak hadjáratot. Az elrendelt „önmegtartóztatás“ gyakorlatától egyben azt is remélik, hogy a mobil online szolgáltatások bevezetése óta láthatóan hanyatló szociális tényező szintén erősödik. Hiszen az előadó iránti tiszteletlenségről tanúskodik, ha a fáradsággal előkészített beszéd közben a hallgatók a moziprogramot és a legújabb tőzsdei árfolyamokat böngészik. A fenti gondolatok képezik az uralkodó szólamot abban a vitában, amelyet tavaly egy a „My personal war against Crackberry“ (Személyes harcom a Crackberry ellen) címmel ismertté vált blog bejegyzés indított útjára. Todd Wilkens, egy San Franciscó-i tervezőügynökség főnöke, s egyben a fenti cikk szerzője szerint szinte lehetetlen hatékony munkaülést tartani, ha a résztvevők csak félig-meddig vannak jelen az ülésen. „A figyelem hiánya hiányos eredményekhez vezet“ - véli Wilkens, aminek hangsúlyozására a „topless“ filozófia főbb pontjait egy illemkódexben foglalta össze. Ennek második szabálya kimondja: a hatékonyság növelése érdekében valakinek vállalnia kell a „rossz fiú“ szerepét, és ki kell csalnia a többiektől mobil játékszereiket. Még ha elégedetlenek is, az internetfüggők titokban hálásak, ha valaki néhány órára megszabadítja őket szenvedélyüktől.
|